Sok a szunya.
Kezd kialakulni az, hogy abban a maradék 2 órában, amikor teljes erőbedobással alszanak, akkor mi akármit tudunk csinálni (pl. evés!)
A hálózsákok csodásak, a pelenkalap viszont az ágyon mégsem vált be (Móni nem tud még hajolni, de nekem sem kényelmes), így irány az Ikea! Nagyon szuper a legegyszerűbb pelenkázóállványuk, de a legjobbak a hozzá tartozó (de máshol is használható) oldalra akasztható tároló dobozok. (sajnos nem fizetett hírdetés...)
A képen Marci látható a nemzeti ünnepen (03.15), amint aggódik a hóban rekedt honfitársak sorsán.
Az éjszaka izgalmasan telt. A 3 órás turnusok beváltak, de azért Juli egy kicsit aludt apa hasán is, mert az nagyon megnyugtató...
Ma este volt az első fürdés is, ez nem a kedvenc műsorszámuk. Egyébként nagyon csendesek, csak azt jelzik, hogy már mindjárt lejár a 3 óra, szóval el kellene kezdeni a készülődést az etetéshez (főleg éjszaka jelzik ezt, hiszen akkor mi alszunk és hátha nem tudjuk mennyi az idő...)
Ma sikerült a legnagyobb hóviharban hazahozni Őket! Még jó, hogy beengedtek a kórházba autóval a sok katona őr és sorompó között. Hát izgalmas volt a közlekedés velük :) Mindenesetre kibírták szépen csendben,
Itthon a jobb oldalon látható holland tulipánkertész Julcsi még dalra is fakadt örömében + Móni Boci farkára is rálépett. Szóval jól indult az itthoni élet :)
Most már én is megtanultam pelenkázni + átöltöztetni + tápoztatni (vegyes a táplálásuk). Már ahogy elsőre sikerül az ilyesmi...
Ma reggel és este (03.13) is benéztem. Móni nehezen lábadozik. Sok mindene fáj, de a kölkök fájdalomcsillapítóként is hatnak.Eléggé változnak itt 1-2 nap alatt...
Vettem mérleget :)
Hajnalban megkapta Móni az ikreket és ez így lesz várhatóan 22-23 évig. Reggel és este mentem be hozzájuk, de a kórtermekbe nem lehet bemenni, a gyerekeket az influenza járvány miatt nem lehet kihozni... Lényeg, hogy beindult az élet, 3 óránként etetés és ami vele jár (pelenkázás, igény szerinti átöltözés)
Hajnal fél 5 körül ébredtünk, hogy Móni bemenjen újból az Uzsoki Kórházba. Ekkor közölte, hogy szerinte elment a magzatvíz. Na mindegy, úgy is be kell menni, úgyhogy ott majd megmondják mi lesz.
Bementünk, megmondták. Már tudjuk pontosan mikor fognak megszületni: ma, azaz 2013.03.11-én. Ami viszont nem egyértelmű (pedig eddig biztosak voltunk benne), hogy az Uzsoki kórházban Alexanjan Nelli doktornőnél. Ugyanis mivel 35 hetesek és 5 naposak még az ikrek, így a súlyuktól és állapotuktól függetlenül koraszülötteknek kiáltották ki őket ott és nem vállalták a szülést. Pedig már 2 hete ott van a kórházban és minden oké. Jajjj...
Akkor jöjjön a mentő, vigye őket a Péterffy-be. Ja nem, inkább a Honvéd kórházba a Róbert Károly körútra. Odavitték, majd közölték a mentősökkel, hogy ott nincsen szülészet, de a volt MÁV kórházban igen (az most Honvéd kórház bizony!) Na innentől tudtuk meg, hogy hol fognak születni ill. hogy hová menjek én a mentő után.
Az a kórház egy labirintus, de sikerült végre megtalálni Mónit még nagy hassal 9 körül. Aztán hamar eltelt az a néhány óra és némi fájással tarkítva (ami kezdetben egyáltalán nem volt) kb. délután 3-kor sikerült bejutni a műtőbe. Aztán jött a császározás és onnantól már csak 1-2 perc és szülők lettünk.
Az adatok: 15:22 (Márton) és 15:23 (Júlia) a születések időpontja, mindketten 51 cm hosszúak és 2330 ill. 2630 grammosak. Mindkét kölök egészséges, anyát még tologatják ágyban, mert elég macera ez a császáros dolog...
