Tegnap megkapták a rota elleni szer második etapját + biztos ami biztos még egy szurit a combba. Szóval dokibácsinál voltunk. Ahogy kell: befelé a doki bácsi szobájától, kifelé a rendelő ajtójáig ordítás, előtte-utána semmi.
Marci tegnap este nem fért a bőrébe, kaja közben-után furcsa hangokat adott ki + dobálta nagyon magát. Szóval nagy hancúr volt. Közben non-stop mosolygás. Juli ennél sokkal "okosabb" és nagyon csodálkozva nézegette a bátyust.
És most a képek:
Juli tud ordítani is.
"Ez a boka, ez a toka,
sokat eszek az az oka"
Be is tud inteni lazán.
Ezt a sapkát már kinőtte. (Felhívnám a figyelmet a szokásos ördögvillára!)
Egy tokátlan kép a gumiarcú lánnyal:
A testvéri szeretet.