De Juli is elkezdte a hernyózást (azután jön a kutyázás, majd a mászás), úgyhogy Marcin látjuk, hogy mit hoz a sors...
Na meg persze az ülés is fontos fejlődési lépcső:
Julit ez rémülettel tölti el:
Viszont van bizonyítékunk arra, hogy néha pihennek is:
Ezt még nem tudjuk mi, de szombati kép, azóta már kisebb a "pirospozsga":
Összejöttek a dolgok:
Múlt csütörtökön a mindössze 10 éves turmixgépünk a gyerekek miatti megnövekedett feladatok miatt feladta a harcot (habár lehet, hogy meg tudom szerelni, ha lesz időm), a lényeg, hogy aznap vettem egy újat. Ami folyton szikrázott, majd hétfőn füstölt is (mindamellett működött).
Kedden visszavittem és vettem helyette egy frankót, az azóta nagyon jól megy!
Vasárnap kiesett a babakocsi jobb első kereke. Aztán visszatettem, de újból kiesett. Most betettem egy "éket" és jónak tűnik.
A Héránkon (az a cserépkályha fűtés) a bekapcsológombot nem tudjuk eltekerni, hogy fűthessünk. Jövő pénteken jön a szerelő...
A Suzukink kedden 7 év után először teljesen megadta magát. A legnagyobb forgalomban (délután fél 6) sikerült eltolnom (az egész családdal) a Fiumei út melletti OMV benzinkút előtti szervizútra. Onnan gyalog mentünk haza. Kiderült, hogy néhány hónapja fizetős lett az a rész, így szerda reggel rohangáltam bedobni a zsetont az ótomatába + sikerült egy szervizet találni, aki elhúzta és délutánra meg is javította (az ötödik szervíz volt csak hajlandó elhúzni az ótót!!!)
Nade a gyerekre nincs panasz!
Marci simán mászik, ahogy azt kell, de az utóbbi napokban a rácsos ágy rácsába kapaszkodva lazán feláll. Ja és persze féloldalasan egy kézzel támaszkodva ülni is tud. Na, le is eresztettük a kiságyát, amiről kiderült, hogy a következő fokozat a földtől 2 centire van...
Juli még csak forgolódni kezdett, szóval le van picit maradva, de a "bábábábábábá" és a "bebebebebebe" nagyon megy. (és hangosan is!)
Ezért kellett lentebb állítani az ágyat:
Juli szereti a répát is:
Két fej hátulról:
Kis szellőzés előtt:
Juli kedves (a leggyakoribb arca)
Ma reggelinél Móni talált egy "iker tojást". Vagyis 2 sárgája volt! Így készült egy művészi igényű felvétel a Bódi családról. Anya, Apa és az ikrek:
Elmentünk a kőbányai Óhegy parkba, ahol találtunk szabadtéri fitnessz ezközöket és egy mini kresz pályát, ami az Orczy kertben is van, csak itt eszközöket is lehet bérelni ingyen(!). Háromkerekű műanyag motoroktól a "tinédzser" nagyságú biciklikig minden volt a választékban. Elég jó helynek tűnik olyan 5 km-re tőlünk. Vissza fogunk menni oda később is.
Juli simán kimondja, hogy "apa" és mosolyog hozzá, Marci pedig elkezdett igazándiból mászni + féloldalasan ülni úgy, hogy az egyik kezére támaszkodik. Az "igazi" mászással Bocit is megzavarta, aki azt hitte, hogy hiába néz rá Marci (nyálcsorgatva :)) 2 méterre tőle, úgysem fogja elkapni. Aztán menekült, amikor kiderült, hogy elég gyors a kölök...
Hét közben beszaladtak Gabi és Joci (azaz "a Módosi szülők") a gyümölcscentrifugával, így most már tudunk gyümölcsöt is centrifugálni. Az ezzel készült almalevet azonnal elkezdték imádni a kölkök.
Szombaton elcangáztam az amfiteátrumig (de régen jártunk arra) egy "vidám krokodilért" (Duplo), aminek mindenki nagyon örült (főleg mi). Aztán délután elmentünk Kőbányára a Csajkovszkij parkba sétálni. Egy kicsi jó levegő, egy kicsi erdőnek tűnő sétány. Aztán benéztünk a Dreher villába, ami csodák csodája nyitva volt és jól szétnéztünk. Elég nagy élmény volt nekünk, a gyerekek is nézelődtek, kíváncsi leszek fogják-e még látni később...
Vasárnap délután szintén Kőbánya volt a cél, az Újhegy parkba mentünk, ahol van egy tó, egy uszoda és strand + két hatalmas csúszda (mellettük hinta és kis csúszdák is). Na ide tuti visszajövünk ha már nagyobbak lesznek. Főleg, hogy lehet "hegyet" is mászni.
Egy kis esti "mászkálás":
Juli locsipocsizik. (Erre jó a Neonato kád. (x) )
Vasárnap jött Gabi és Sári. Nagyon jó képeket készített Sári, ha beleegyezik, akkor megosztom, ha nem, akkor egyet-kettőt lopok majd esetleg tőle..
FRISSÍTVE! Sári engedélyezte a képeket :)
Ezen az eseményen kívül (amit vártunk, mert mindig jó, ha jönnek) más nem nagyon történt. Beüzemeltünk még egy szőnyeget, hogy Marcinak nagyobb legyen a tér, amit beforog, bemászik, habár igazi mászásról még nem lehet beszélni. De a sebessége szédítő így is, hogy nem tud mászni... Juli is forog, de sokkal lassabban és kevesebbet. Nagyobb előrelépések mostanában nem voltak, de minden nap egyre szebbek :)
Kajában már a brokkoli és a banán is bejátszik + ami eddig is volt. (sárgarépa, őszibarack, krumpli, alma stb..)
A vaterán és az apródon egyre több HA tápra csapunk le + néhány lego-ra, szóval nagyon "rákaptunk". De most már egyre kevesebbet esznek tápot. A fentebb említett zöldség-gyümölcsök aránya egyre nagyobb és általában szeretik is.
Mivel egyre öregebbek és elég sok friss kép van fent a blogon, ezért néhány sokkoló "amikor még kicsik voltak" képet raknék ki:
Születésnap (a sorrend Juli és Marci lesz, ha nem lenne egyértelmű):
1 hónaposan:
2 hónaposan:
3 hónaposan:
Azóta nem sokat változtak ;) (dehogynem, csak nem nehéz visszalapozni a blogban :) )
Na, már hirtelen fél évesek lettek tegnap!
Juli továbbra is Jim Carrey babérjaira tör:
A hétvégén voltunk az ARC kiállításon. Természetesen többen megcsodálták az ökröket. Találtunk egy gyerekrajzot, ahol a fiú gyereket Marcinak hívták. Ezt muszáj volt lefotózni:
Ilyen, amikor az ablakon besüt a nap és együtt ejtőzik a család egy része:
Ez csak egy olyan jól sikerült kép:
Közös legózás:
Maradt még valami legó darabka a dobozban?
Sári egy commentben azt írta: "Szegény Marci csak ott feküdt, feküdt és egyszer csak a semmiből ott termett az a sok holmi körülötte"
Leleplező videó következik! (Figyelem, a következő videón látható képsorok alkalmasak lehetnek a nyugalom megzavarására!)
Lehetséges, hogy ez az első teljes családi fotónk? (de ez is úgy sikerült, ahogy...)
Nagy az ellenfény, de nagyon jó általános jókedve volt Julinak:
A nagy szeretet:
Csokit még nem ehet...
Az első nagy pakolászás. Felhívnám a figyelmet az ártatlan arckifejezésre:
Móni viszont mellgyulladással küszködött a múlt hét vége felé, de azért némi antibiotikummal megoldódott a dolog. (Így a gyerekek is kaptak egy kis antibiotikumot...)
Tegnap megkapták a rota elleni szer második etapját + biztos ami biztos még egy szurit a combba. Szóval dokibácsinál voltunk. Ahogy kell: befelé a doki bácsi szobájától, kifelé a rendelő ajtójáig ordítás, előtte-utána semmi.
Marci tegnap este nem fért a bőrébe, kaja közben-után furcsa hangokat adott ki + dobálta nagyon magát. Szóval nagy hancúr volt. Közben non-stop mosolygás. Juli ennél sokkal "okosabb" és nagyon csodálkozva nézegette a bátyust.
És most a képek:
Juli tud ordítani is.
"Ez a boka, ez a toka,
sokat eszek az az oka"
Be is tud inteni lazán.
Ezt a sapkát már kinőtte. (Felhívnám a figyelmet a szokásos ördögvillára!)
Egy tokátlan kép a gumiarcú lánnyal:
A testvéri szeretet.
Az első lépést a lakás biztonságosabbá tételére Tricsi követelte ki azzal, hogy naponta többször is félredobta az akváriumának az üveg tetejét, ezzel nagy riadalmat okozva az ökröcskéknek (meg ugye mindenkinek). Jobb esetben ki is akart mászni, aminek az lehetett volna a következménye, hogy néhány végtag hiányozna a gyerekeknél :)
Naszóval a (mostantól eladó) akváriumot felváltotta egy jóval magasabb és szélesebb új bútordarab:
A következő lépés majd az alsó polcok rendezése lesz...
